Akikre büszkék vagyunk: Interjú Varga Annamáriával

Az interjúra készülve felírtam magamnak 6-7 kérdést, ami képet adhatna egy olyan vezetőről, aki a Szeretetszolgálat legnagyobb intézményhálózatát vezeti. De a kérdésekről hamar megfeledkeztem, bár részben választ kaptam rájuk. Annamáriával folytatott beszélgetésben engem is elragadott az Ő sodró lendülete. Az intézményeinek meglátogatása alatt tapasztaltam, hogy ez a kifogyhatatlan energia száll át a kollégáira, és a lakókra is.

Annamária nem szociális szolgálatra készült. Az élete úgy alakult, hogy egyik pályáról a másikra irányították. Szülésznőként kezdett dolgozni egy kórházban, amikor felajánlották neki, hogy egy vadonatúj idősek otthonába menjen dolgozni. 2008-ban szintén nem a saját választása volt, hanem visszautasíthatatlan ajánlattal helyezték át az ivánci intézmény vezetésére. A megbízás fél évre szólt, nagy kihívás volt, Annamari szavaival: „ez is egy olyan döntése volt a jóistennek, hogy ő pontosan tudta, hogy miért kell, hogy engem ide küldjön”. Immár több, mint 15 éve tölti be ezt a posztot.

A díjátadóról mesélte, hogy az esemény körüli protokollszabályok súlya alatt alig tudott koncentrálni, a magas sarkú cipője mellett a magas rangú katonai vezetők vonták el a figyelmét. Ő volt az egyetlen civil, és korban is a legfiatalabb a díjazottak között.

Elhivatottságáról kérdezni sem kellett, mert személyiségéből áradt az emberek szeretete, az irányukba vetett hit. A munkatársai tisztában vannak azzal, hogy mik Annamária alapelvei, és ők ebben teljes mértékben ott vannak mellette-mögötte, sokszor előtte, és így egységként tudják ezt képviselni. „Munkatársaim többségének lehet, hogy diplomája van, lehet, hogy alapfokú iskolai végzettsége van, lehet hogy a szerencsésebbek van érettségije, de nagy többségnek aranyból van a szíve és nagyon jó szándékú emberek.”

„Mindannyian tudjuk, hogy nekünk ez a munkahelyünk, a lakóknak viszont az otthonuk és mi az otthonukban élünk velük együtt. Az a legfontosabb, hogy biztonságban legyenek, szeretetben legyenek, és nekünk ez a dolgunk, hogy ebben támogassuk-segítsük őket és ennek a feltételeit megteremtsük. Nagyon fontos, hogy jól érezzék magukat, érezzék azt, hogy fontosak, és hogy szeretve vannak. Ezt csak megfelelő tisztelettel és megfelelő mértékű alázattal lehet végezni.”

Annamáriának és munkatársainak kitartást, és további sok sikert kívánunk!