Hoffmann Kriszta és Wirth Judit neve régóta ismert a gyermekjóléti ellátásban dolgozók számára. Hoffmann Kriszta már hosszú ideje szakmai partnere a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak, rendszeres előadója az EGy konferenciáknak. A kötet a NANE Egyesület Tűzhely-könyvek sorozatában jelent meg.
A “túlélőknek és segítőknek” szóló könyv a párkapcsolati erőszak felismeréséhez és a biztonságközpontú segítő munkához kíván segítséget, fogódzót adni. A szerzők abból indulnak ki, hogy a bántalmazás nem elszigetelt „konfliktusok” sora, hanem rendszerszerű hatalomgyakorlás: az elkövető célja a partner feletti kontroll megszerzése és fenntartása.
Az első fejezet terminológiai „tisztázó” fejezet, mely szerepek és helyzetek szintjén nevezi meg azt a jelenséget, amikor egy felnőttek közötti kapcsolatban az egyik fél ismétlődően és átfogóan a másik feletti hatalmi helyzet kialakítására törekszik.
A könyv címadó fogalma a piramismodell. A szerzők a párkapcsolati erőszakot mint egységes, rendszerszerű működést írják le, amelynek csúcsán egyetlen cél áll: a bántalmazó hatalma és kontrollja a partner felett.
A piramis fő szintjei:
A piramismodell azt mutatja meg, hogyan épül fel a bántalmazás rendszere: a bántalmazó a helyzetekhez és az áldozat reakcióihoz igazítva válogat az egyedi taktikákból; ezek idővel módszerekké rendeződnek, váltakozó alkalmazásukból kirajzolódik a stratégia, a csúcson pedig a bántalmazó végső célja, a hatalom és kontroll megszerzése áll.
A könyv hangsúlyozza, hogy a segítők és hatóságok többnyire csak a piramis alján lévő, elszórt „eseményekről” szereznek tudomást, miközben feladatuk az, hogy ezek mögött felismerjék a hatalomeltolódást létrehozó rendszert. Ha a viselkedések összességében a másik fél szabadságának és autonómiájának csökkenéséhez vezetnek, akkor bántalmazó kapcsolatról beszélhetünk.
A szerzők három fő stratégiát írnak le: a kényszerítő kontrollt, a fenyegető zaklatást és a bosszúzaklatást. Ezek biztosítják, hogy a hatalmi különbség tartósan fennmaradjon, és az ellenállást megtorlás kövesse.
A módszerek között külön fejezet foglalkozik a gazdasági erőszakkal és a kényszerkapcsolattartással, amikor a bántalmazó a gyermekkel való kapcsolatot, illetve a jogi eljárásokat használja fel az áldozat feletti kontroll fenntartására.
A szerzők kiemelik a DARVO-technika jelentőségét: a bántalmazó tagad, bagatellizál, támad, és önmagát állítja be áldozatnak. Ez különösen fontos szempont és a segítőnek képesnek kell lennie a valódi hatalmi viszonyok felismerésére.
Külön hangsúly esik az intézményi árulás fogalmára, amely akkor történik, amikor a rendszer válasza nem a bántalmazott védelmét, hanem közvetve a bántalmazó pozícióját erősíti: például a bántalmazóval való együttműködést vár az anyától, miközben a gyerek és az anya biztonsági szempontjai háttérbe szorulnak.
A szerzők világosan kimondják, hogy a bántalmazás nem kommunikációs zavar, hanem tudatos, manipulatív hatalomgyakorlás; a bántalmazót nem lehet „megjavítani”, ám az áldozatot biztonságos, megerősödő, felépülő helyzetbe kell hozni.
A könyv második része a bántalmazó, kényszerítő hatalmi rendszer lebontásának lehetőségeire, módszereire összpontosít. Középpontban a segítő, az áldozat és a biztonság áll. A szerzők az integrált ügyfélellátás modelljét mutatják be, amelyben a család körüli szakemberek, támogatók összehangoltan, egy csapatban támogatják az ügyfelet.
A szemléleti alap a feminista traumatudatos segítés. A feminista nézőpont arra hívja fel a figyelmet, hogy a párkapcsolati erőszak nem elszigetelt egyéni konfliktus, hanem a nemi alapú társadalmi egyenlőtlenségekhez kapcsolódó strukturális erőszak megnyilvánulása. Ez a keret leveszi az egyéni „hibáztatás” terhét az áldozatról, és segít a segítőnek is szembenézni a rendszer-szintű tényezőkkel.
A traumatudatos megközelítés abból indul ki, hogy a krónikus erőszak és félelem tartós stressz-reakciókat, emlékezeti és koncentrációs nehézségeket, „lefagyást” okozhat. A segítő feladata, hogy olyan biztonságos keretet teremtsen, amelyben az ügyfél fokozatosan vissza tudja venni az irányítást az élete felett.
Az elméleti megközelítést segítik megérteni az érintetteknek és a segítőknek emlékező leírásai, idézetei, konkrét tapasztalatai.
A kötet erőssége, hogy részletesen, a segítő munka nyelvére fordítja le a párkapcsolati erőszak rendszerjellegét, és használható fogalmi keretet ad a mindennapi gyakorlat számára. Ugyanakkor érdemes néhány szempontot tudatosan magával vinnie annak, aki a könyvet olvassa.
A szerzők több helyen jelzik, hogy számos megállapításuk nem reprezentatív kutatásokon, hanem hosszú távú tereptapasztalatokon, megfigyeléseiken alapul („Nem készült még felmérés”, „Megfigyelésünk szerint”).
A segítői modellt a könyv kifejezetten feminista traumatudatos keretben fogalmazza meg. A NANE kiadványában a párkapcsolati bántalmazás elkövetője kizárólag férfiként jelenik meg, a fókusz a bántalmazott nő és gyermekei védelmén van. Ez szűkíti a látószöget, nem ad kapaszkodót más érintetti helyzetekhez (férfi áldozatok – női elkövetők, gyermek nélküli párkapcsolat).
A könyv erős normatív álláspontot képvisel, amely a bántalmazottak védelmét abszolút prioritásként kezeli. A bántalmazó többnyire úgy jelenik meg, mint akitől az anyát és a gyermeket el kell szeparálni. Itt véget is ér a segítői beavatkozás. Ebből a nézőpontból a könyv kerete szűkebbnek hat, sőt, az idézett helyzetekben, amikor kapcsolattartásról esik szó, elhatárolódó, és a kapcsolattartási alkalmakat szükséges rosszként mutatja be.
A könyv erős értéke, hogy a bántalmazás rendszerjellegét és a biztonság logikáját következetesen végigvezeti; az olvasásnál érdemes tudatosan szem előtt tartani, hogy ez a megközelítés elsősorban az áldozatvédelmi fókuszt erősíti, és kevésbé tárgyalja azokat a szakmai és gyermekvédelmi dilemmákat, amelyek hosszabb távon a kiterjedt család egészére, a bántalmazó segítésére, a kapcsolattartás támogatására… is irányulhatnak.
Mielőtt a tartalmat megosztaná, kérjük tekintse át a Máltai Módszertan Közzétételi szabályzatát, melyeket itt talál meg!
