Beszámoló a „Kapcsold ki! Tedd le!” konferenciáról

A Máltai Módszertan szeptemberben rendezte meg Digitális függőség szakmai napját. Decemberben a Katolikus Pedagógiai Intézet (KaPI) – szintén hibrid formában – tartott konferenciát pedagógusok számára  „Kapcsold ki! Tedd le! – Hogyan csökkentsük a képernyőidőt?” címmel. Mindkét esemény középpontjában a gyermekkort egyre inkább átszövő képernyődominancia, valamint a szülők és szakemberek előtt álló kihívások álltak. Miközben szeptembertől az iskolákban már megjelent a generatív mesterséges intelligencia tudatos, oktatásba ágyazott használatának tanítása, egyre sürgetőbb kérdés, milyen kapaszkodókat kapnak a gyerekek a mindennapokat uraló képernyőhasználat kezeléséhez.

A KaPI ezúttal nem pedagógus előadókat kért fel, hanem orvost, pszichiátert, médiatudatosság-szakértőt és családbiztonsági szakembert, kifejezetten a gyerekek idegrendszeri, lelki és kapcsolati szempontjaira fókuszálva.

Dr. Nagy Péter gyermekpszichiáter (Bethesda Gyermekkórház) előadása rámutatott, hogy a képernyő erősen befolyásolja az alvásritmust, a testsúlyt, a hangulatot és a szorongásos tüneteket. Aki hajlamos magát másokhoz hasonlítani, és önmagát negatívan értékeli, a képernyőn sokkal gyakrabban találkozik stresszkeltő ingerekkel, ami érzelmi problémákhoz vezethet. Ugyanakkor kiemelte a pozitív oldalt is: például kórházban fekvő gyerekeknél a kapcsolattartás a digitális eszközök segítségével a gyógyulást is támogathatja. A kulcs a tudatos kontroll és a szociális tanulás: a szülők példamutatása, saját mértékletes használatuk alapozza meg a gyerekek szokásait.

Pelle Veronika, az NMHH médiatudatosság-szakértője (Budapesti Corvinus Egyetem) a Digital parenting felmérés (2024-2025) eredményeiről számolt be, mely szerint a szülők egy része tisztában van azzal, hogy nem kívánt tartalmak is szembejöhetnek a gyerekekkel, mégis a válaszadók 32%-a nem tett semmilyen lépést. Felmerül a kérdés: tudják-e egyáltalán, mit lehet tenni, milyen eszközök, beállítások, beszélgetési stratégiák állnak rendelkezésre. Különösen érdekes, hogy 10–11 éves kor körül sok szülő hátrébb lép, mintha azt gondolná, hogy a gyerek már „megoldja”. Pedig még ebben az életkorban is még szükség van a szoros kísérésre, a közös szabályalkotásra és az érzelmi támogatásra.

Pöltl Ákos családbiztonsági szakember (MCC, Ifjúságkutató Intézet) látványos adatokkal érzékeltette, hogyan válnak az alkalmazások (appok, online platformok) „ragadóssá”, és ezzel létrehoznak egy olyan közeget, amelyben a gyereknek nehéz szünetet tartani. Beszélt az idegrendszer fejlődéséről, a dopamin-háztartásról, a függőség kialakulásáról. Hangsúlyozta: az iskola elsődleges feladata az, hogy megtanítsa a gyermeket gondolkodni. A konkrét technológiai tudás gyorsan elavul, viszont a kritikus gondolkodás, a figyelem fenntartása, az önszabályozás olyan alapkészségek, amelyekre a gyerekeknek a jövő digitális világában is szüksége lesz.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői – Sárospatakiné Szilágyi Gyopárka klinikai szakpszichológus (MRE Bethesda Gyermekkórház), Dr. Puskás Balázs (Szent Mihály Intézményfenntartó) és Pöltl Ákos családbiztonsági szakember (MCC, Ifjúságkutató Intézet) – több gyakorlati példával álltak elő megmutatva azt, hogy a képernyő-idő csökkenthető. Egyetértés volt abban, hogy a helyzetet csak közösségi szinten lehet kezelni: felkészült, motivált pedagógusokra, a családok megszólítására, szorosabb iskola–szülő együttműködésre van szükség. Jó gyakorlat a Bethesda Képernyőidő-csökkentő tréningje, a Szent Mihály Intézményfenntartó iskoláiban zajló „digitális böjt”, és az Analóg November kezdeményezés. A tapasztalatok szerint a napi képernyőidő csökkenésével mérhetően javul a figyelem, a döntésképesség, az érzelmi intelligencia és a szorongáskezelés. A résztvevők hangsúlyozták: akkor lehet tartós változást elérni, ha a szülők és az iskolák a saját gyakorlatukban is példamutatóan csökkentik az online csatornák használatát, és erős, megtartó közösségeket építenek. Az egyik legfontosabb „védőoltás” a digitális túlterheléssel szemben a gyerekekre irányuló figyelem, a kölcsönös odafigyelés és a velük töltött minőségi idő.

Megosztunk az elhangzottak közül néhány érdekes tényt, gondolatot:

• 2 éves kor alatt minden irányelv kerülné a képernyőt
  Bármelyik ország szakmai ajánlását nézzük, 2 éves kor alatt nem javasolt a képernyőhasználat – miközben a legtöbb szülő nem is tud arról, hogy léteznek ilyen ajánlások. (Magyarországon a Bethesda Gyermekkórház állította össze ajánlását, melyről a Szakmatámogatás – Gyermekek, családok jóléte oldalon is írtunk.)
• A kisgyermek nem tanul képernyőről úgy, mint élő embertől
  Kísérletek mutatták: ha a 1,5–2 éves gyermek élőben látja, hová rejtenek el egy tárgyat, megtalálja. Ha ugyanezt videón nézi, sokkal kisebb eséllyel találja meg. A képernyőn keresztüli tanulás minősége egészen más.
• Képernyőről tanulva 11–33%-kal rosszabb lehet a memóriamegtartás
  Egy hivatkozott kutatás szerint aki képernyőről tanul, 11–33%-kal rosszabb arányban őrzi meg az információkat, mint aki könyvből tanul. A nyomtatott szöveg jobban segíti a keretezést és a tartós rögzülést.
• A képernyő fénye „kijátssza” a biológiát
  A sötétedés természetes jelzés az alvásra. A villanyfény már befolyásolta ezt, a lefekvés előtti képernyőhasználat pedig tovább rontja: a melatonin-termelés nem indul meg időben, az elalvás nehezebb, az alvásminőség romlik.
• Evés közben a képernyő „kikapcsolja” a jóllakottság jelzéseit
  A mozgásszegény életmód mellé társul, hogy képernyő előtt a szervezet kevésbé veszi észre, hogy jóllakott. Ez hozzájárulhat a gyermekkori túltápláltsághoz, elhízáshoz.
• Digitális szemfáradás valós jelenség
  A tartós képernyőhasználat szemfáradást, fejfájást, koncentrációs nehézségeket okozhat – a gyerekek sokszor tüneteket jeleznek, de a háttérben digitális túlterhelés áll.
• Unatkozni nem baj, sőt fejleszt
  Nem katasztrófa, ha a gyerek unatkozik. Az unalom tapasztalat, amely kreatív gondolkodáshoz, önálló játékhoz vezethet. Az unatkozást nem szükséges azonnal „eltüntetni” képernyővel.
• Virtuális barátok: mindig elérhetők, sosem ítélnek
  Az AI alkalmazások „virtuális barátot” kínálnak, amely állandóan elérhető, érzelmeket tükröz, szégyenérzet nélkül „meghallgat”. A gyerek vagy fiatal úgy érezheti, hogy biztonságos térben oszthatja meg a legbelsőbb titkait, miközben kimaradnak azok a konfliktusok, csalódások és kibékülések, amelyek a valódi emberi kapcsolatokhoz elengedhetetlenek, és amelyekből hosszú távon a társas készségek és érzelmi rugalmasság épülne.
• 100 km görgetés egy év alatt
  Az okostelefont használók átlagosan egy év alatt 2,5 maratoni távot „görgetnek le”: ez 100 km, Budapest és Siófok távolsága. Kérdés, hogy ez alatt a „táv” alatt mivel találkozik egy gyerek.