A pécsi Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szolgáló Szeretet Háza Nappali Melegedője jubileuma kapcsán tartott szakmai napon az önkéntesség intézményi szerepéről és jó gyakorlatairól osztották meg tapasztalataikat a hajléktalanellátásban dolgozók. A 2025. június 18-án megrendezett Dunántúli Munkaközösségi találkozó keretében elsősorban az intézményi önkéntesség lehetőségeit jártuk körül, különös figyelmet fordítva annak gyakorlati megvalósítására, dilemmáira és szervezeti szintű integrációjára.
A résztvevőket a Dél-Dunántúli Régióközpont vezetője, Kövesfalvi Sándor köszöntötte. A nap nyitóelőadását dr. Vörös Györgyné, a pécsi Nappali Melegedő szociális munkatársa tartotta „Önkéntességtől az intézményig” címmel, bemutatva, hogyan vált a helyi közösségi kezdeményezésből stabil intézmény, amely ma már elkötelezett szakmai munkával szolgálja a város hajléktalan embereit. Bemutatkozott a REkreáció ékszereket készítő Máltai Gondoskodás Nonprofit Kft. ügyvezetője, Vozár Pál.
A kerekasztal-beszélgetésen Sárközi Andrea (a Szeretetszolgálat önkéntes koordinátora), Mucsi Georgina (PTE oktató), Knyihár Éva (Pécsi Közösségi Alapítvány közösségépítő szakembere) és Sándor Andrea (Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szolgáló Szeretet Háza Nappali Melegedő intézményvezetője) az önkéntesség szerepéről, lehetőségeiről és kihívásairól osztották meg tapasztalataikat.
Körüljártuk az önkéntesség szerepét, lehetőségeit és kihívásait. Olyan kérdéseket vetettünk fel, amelyek nemcsak az önkéntesek toborzásáról, hanem a hosszú távú együttműködés feltételeiről is szólnak. Elsőként azt vizsgáltuk meg, hogy honnan és milyen módon történik az önkéntesek bevonása: ki és hogyan csatlakozik leggyakrabban a segítő munkához, és mi motiválja az embereket erre az elköteleződésre. Szóba került az is, hogy milyen feladatoknál van leginkább helye az önkéntes jelenlétnek, és mi az, ami már szakmai felkészültséget kíván. Kiemelten foglalkoztunk azzal, hogy milyen attitűdök, személyes jellemzők szükségesek ahhoz, hogy valaki hitelesen és felelősen tudjon kapcsolódni a rászoruló emberekhez. A beszélgetés egyik kulcspontja az volt, hogyan tudjuk az önkénteseket valódi partnerként befogadni a szakmai csapatba. Milyen feltételek, kommunikáció és kísérés szükséges ahhoz, hogy az együttműködés hosszú távon is működőképes legyen? Szó esett a kiválasztás és felkészítés lépéseiről is: van-e szűrés, ki végzi a betanítást, és hogyan történik az önkéntesek folyamatos kísérése a munka során. A délutáni csoportmunka során ezeket a kérdéseket saját élmények, tapasztalatok mentén is tovább gondoltuk – közösen keresve a válaszokat arra, hogyan tehetjük még tudatosabbá és eredményesebbé az önkéntesekkel való együttműködést a hajléktalanellátásban.
A hajléktalanellátásban különösen fontos az érzékeny és hiteles kapcsolódás. Az önkéntesek nem helyettesítik a szakembereket – de kiegészítik őket, színesítik a közösséget, és új lehetőségeket nyitnak meg azok számára, akik gyakran a társadalom peremén élnek.
Az esemény címéül választott mondat – „Szolgálat szívvel-lélekkel” – tökéletesen összefoglalta a nap szellemiségét: az önkéntes jelenlét akkor válik igazi értékké, ha a szervezet képes befogadni, értékelni és támogatni azt.
Mielőtt a tartalmat megosztaná, kérjük tekintse át a Máltai Módszertan Közzétételi irányelveit, melyeket itt talál meg!
