A „Kamaszok” (eredeti cím: Adolescence) című sorozat univerzális, mégis mélyen személyes történetet mesél el egy tizenhárom‑tizennégy éves fiúról. A négyrészes minisorozat a kamaszkor érzékeny időszakát egy krízisen keresztül mutatja be, és teszi ezt olyan intenzitással és valósághűséggel, ami sokak számára ismerős élményeket hívhat elő.
A történet fókuszában egy 13 éves fiú, Jamie Miller áll, akit váratlanul őrizetbe vesz a rendőrség, miután egyik osztálytársa meggyilkolására utaló bizonyítékok kerülnek elő. Az addig „normálisnak” tűnő családban egyik pillanatról a másikra komoly krízishelyzet áll be.
Az első epizód a reggeli rutin monotonitásával kezdődik, ám hamar megszakítja a rendőrségi razzia. Jamie édesanyja – aki egyedül neveli őt – próbálja megérteni a helyzetet, de fokozatosan kiderül: a fiát nem tanúként, hanem gyanúsítottként viszik be. A következő részekben a nézők tanúi lehetnek a kihallgatásoknak, az iskolai közösség és a kortársak reakcióinak, valamint annak, ahogyan a fiú belső világa lassan feltárul.
Érdekes dramaturgiai eszköz, hogy a történet nem egyenes vonalú: többször is visszatérünk korábbi eseményekhez – Snapchat‑üzenetekhez, iskolai jelenetekhez, családi beszélgetésekhez – amelyekből fokozatosan áll össze a kép. A néző előtt nemcsak az vetődik fel, hogy tényleg elkövette-e Jamie a bűncselekményt, hanem az is, hogyan került egyáltalán abba a helyzetbe, hogy ilyen gyanú megfogalmazódhatott vele szemben.
Az epizódok során az is világossá válik, hogy a bűncselekmény előtti hetekben Jamie súlyos szorongással, elutasítottsággal küzdött – ugyanakkor sem az iskola, sem a család nem észlelte (vagy nem tudta kezelni) a jeleket.
A sorozat fikció, de a pszichoszociális logika, a fejlődési krízisek, a kortárs nyomás és a családi dinamika univerzális viszonyítási pontként szolgálhat. A sorozat kapcsán szakemberek (például pszichológusok) is megszólaltak, jelezve, hogy a témaválasztás és a bemutatott krízisek valószerűek, ismerősek lehetnek a szakemberek számára. Például Dr. Gyarmathy Éva pszichológus szerint olyan kérdéseket is érint, amelyek a gyermekvédelmi gyakorlatban rendszeresen felmerülnek.
Gondolatébresztő.
A gyermekvédelmi területen dolgozó nézőnek azért, mert az ismerős helyzetekben látja, hogy ez akár történhetne a mi közegünkben is.
A filmsorozat gyerekekkel történő feldolgozása reflektív gondolkodást indít el. A történet nem kínál egyértelmű megoldásokat, hanem kérdéseket hagy nyitva (pl. mi történt valójában, ki mit tudott, ki mit mulasztott), kiválóan szolgálhatja azt, hogy a fiatal nézők saját helyzeteikre, élményeikre vonatkoztatva kezdjenek gondolkodni.
Mielőtt a tartalmat megosztaná, kérjük tekintse át a Máltai Módszertan Közzétételi irányelveit, melyeket itt talál meg!