A 2025. november 9–11. között Zalakaroson megrendezett XX. Jubileumi Országos Szociális Szakmai Konferencia – közismert nevén SzOSzAK – átfogó programjával idén is fórumot biztosított a szociális terület szakembereinek. Az esemény plenáris előadásokkal, műhelybeszélgetésekkel és interaktív szekciókkal teremtett lehetőséget az ágazat aktuális kihívásainak feltárására, valamint jövőbe mutató megoldási irányok közös keresésére.
Az „Idősellátás jövőképe” című szekció nagy érdeklődésre tartott számot, hiszen a résztvevő munkatársak számára ismert, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Máltai Módszertan innovatív tevékenységei minden alkalommal bemutatásra kerültek az évről évre megrendezésre kerülő konferencián.
A műhelybeszélgetésben – melyet Madár Csaba, a Máltai Módszertan vezetője moderált – a jellemzően szociális területről érkező szakemberek megosztották tapasztalataikat, dilemmáikat és javaslataikat, közösen formálva meg egy jövőbe mutató, rendszerszintű és értékalapú víziót.
A beszélgetés során három kulcstémakör mentén formálódott a jövőkép: célcsoportok változása, működés és együttműködés, valamint az eszközrendszer fejlesztése.
Demencia, bizalom és az öngondoskodás új szerepe
A hozzászólások egyértelművé tették: nő a demens ellátottak száma, így elengedhetetlenné válik a célzott támogatás, a pszeudodemens személyek kiszűrése, valamint az ellátottakkal és hozzátartozóikkal való bizalmi viszony erősítése. A jövő egyik kulcseleme az öngondoskodó család szerepének újradefiniálása – nem az intézmények terhét csökkentendő, hanem az idősek valódi életminőségének fenntartása érdekében.
Rendszerszintű összekapcsolódás – nem egymás mellett, hanem egymásra épülve
A résztvevők hangsúlyozták: az ellátási szintek között – az alapszolgáltatástól a bentlakásos formákig – valódi egymásra épülésre és átjárhatóságra van szükség. Szabályozott nyugdíjasházak, a piaci szektor átlátható működtetése, valamint a szociális és egészségügyi ellátás közötti szoros együttműködés (kiemelten a szakápolás területén) rendszerszintű koordinációt kíván. A jövő fenntartható működése elképzelhetetlen a szektorok összefogása, a módszertani központokkal és az ágazatirányítással való aktív párbeszéd nélkül.
Egyenlőség, megosztás és rugalmasság
Kiemelt figyelmet kapott az a cél, hogy ne legyen különbség az egyházi és más fenntartók finanszírozása között. A jó gyakorlatok megosztása, az egymástól tanulás, valamint a közös sikerek láthatóvá tétele a szakma megerősödését szolgálja, a bizalomépítés terepe is. A rugalmasság – legyen szó ellátásszervezésről vagy munkakörnyezet kialakításáról – közös nevezőként jelent meg minden jövőbeli elképzelésben.
Eszközrendszer és emberi tényezők: szociális, empatikus ellátás
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a modern ápolási eszközök alkalmazása mellett az oktatás szintemelése és a speciális tudás beemelése kulcsfontosságú. A középiskolai érzékenyítés, a szupervízió munkaidő-kedvezménnyel, valamint a saját rekreáció támogatása mind hozzájárulnak a szakemberek megtartásához. A pályázati lehetőségek a képzésfinanszírozásban, a reziliencia képzés és a motivált munkatársak megbecsülése olyan alapértékek, amelyek az ellátás empatikus és szociálisan érzékeny jellegét biztosíthatják.
Mindez akkor működhet, ha…
A résztvevők őszintén beszéltek arról is, mi vihet előre most: a vezetői példamutatás, a világos célok, a sikerek és kudarcok megosztása. Az egymástól tanulás, a megtartó motiválás, a társadalompolitikai szemléletváltás, valamint az illúziók nélküli, megoldásfókuszú gondolkodás erőt adhat a szakmának. „Világos célhoz mindig lesz út” – hangzott el, és ez az út a közös tudásból, az őszinte tapasztalatcseréből és a valódi tartalékaink felismeréséből indul.
Mielőtt a tartalmat megosztaná, kérjük tekintse át a Máltai Módszertan Közzétételi irányelveit, melyeket itt talál meg!
