Figyelemmel és kíváncsisággal teremthetünk kapcsolatot

Mi történik a képernyőn, ami annyira fontos a gyereknek? Egy családi ebédnél könnyen elhangzik, hogy ideje letenni a telefont. Ritkábban kérdezünk rá arra, mi köti le ennyire a kamaszt. Ezzel a hétköznapi helyzettel indította a szakmai napot Madár Csaba, a Máltai Módszertan munkacsoport-vezetője. Megnyitójában a szabályok mellett a kíváncsiságnak is helyet adott. Az emberre figyelő jelenlét –  amely a máltai segítő munka alapja – a fiatalok online világának megértésében is kapaszkodót jelent.

A „Digitális függőség – digitális felelősség” című rendezvénynek 2026. október 28-án a budapesti Bem rakparti Refektórium adott otthont és több munkatársunk online kapcsolódott a szakmai napunkhoz. A Máltai Módszertan a gyermekjóléti, gyermekvédelmi és esélynövelő szolgáltatások, valamint a szenvedélybeteg személyek részére nyújtott szolgáltatások munkaközösségeinek tagjait hívta közös gondolkodásra. A Fehér Eszter Máltai Módszertan módszertani munkatársa által moderált nap a családi szokásoktól az internetes visszaéléseken át a közösségi megelőzésig követte a témát.

A családi szabály a felnőttekre is vonatkozik

Dr. Nagy Péter, az MRE Bethesda Gyermekkórház gyermek- és ifjúságpszichiátere a kontrollálatlan képernyőhasználat kockázatait a családi szokásokkal együtt vizsgálta. Mennyi idő marad beszélgetésre, játékra, egymásra? A korai fejlődés, az alvás és a figyelem kérdéseit érintve hangsúlyozta a szülői minta jelentőségét. Az ismertetett felmérés szerint a digitális eszközök már a legkisebbek életében jelen vannak, miközben használatukhoz sok családban kevés tudatosan kialakított keret kapcsolódik.

A felnőtt telefonja ugyanúgy megszakíthat egy beszélgetést, mint a gyereké. A családi szabályok hitelességéhez ezért a szülők saját szokásai is hozzátartoznak. A telefonmentes étkezés akkor válik közös gyakorlattá, ha az asztalnál mindenki félreteszi az eszközét, hiszen a gyerek a felnőtt mintáját követi viselkedésében is.

A Bethesda „Mozdulj rá a valóságra! Tartsuk kézben a képernyőidőt” programjának bemutatásakor a megvalósítható változtatások kerültek előtérbe. A „Tedd már le!” felszólításnál követhetőbb irányt adhat egy konkrét cél, például a használat fokozatos csökkentése vagy egy képernyőmentes félnap. A telefon nélkül átélt jó pillanatok feljegyzéséből idővel a család saját ötlettára is összeállhat. Egy bemutatott történetben az iskolába vezető közös buszozás teremtett újra alkalmat arra, hogy az apa és fia beszélgessen, kapcsolatba kerüljön.

Bizalomra van szükség a segítségkéréshez

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Internet Hotline szolgálatának előadója az online visszaélések tapasztalatait ismertette. Egy tizenkét éves lány az online behálózásról azért hallgatott, mert biztos volt abban, hogy édesanyja elveszi a telefonját. Vajon amikor egy gyereket online támadás ér és a telefon elvesztésétől való félelem akadályozza a segítségkérését, a szülői szerep és figyelem hol maradhatott el. A gyermek meghallgatása és a hibáztatást kerülő fogadtatás különösen fontos ezekben a helyzetekben.

Az előadó bemutatta, milyen ügyekkel keresik meg a szolgálatot, és hogyan segítik a bejelentőket. Szó esett a hozzájárulás nélkül közzétett intim tartalmakról és a szexuális zsarolásról is. A szakemberek számára külön üzenetként fogalmazódott meg, hogy a segítséget kérő embert meg kell erősíteni abban, hogy helyesen tette, amikor beszélt a történtekről.

Kíváncsisággal a generációk között

Sárközi Andrea, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntes koordinátora a fiatalokkal való kapcsolatteremtést állította előadása középpontjába. A résztvevőkkel közös szlengszavazás érzékeltette, mennyi ismeretlen kifejezés tartozik a fiatalok mindennapi kommunikációjához. A szavak mögött azonban kapcsolati tapasztalatok húzódnak meg, például a válasz nélkül maradó üzenetek miatti bizonytalanság vagy a közösségi történésekből való kimaradástól tartó félelem.

Az előadó azt javasolta, hogy a felnőttek kérdezzenek rá a követett tartalmakra és az online játékok céljára. Így megismerhetik, hogy gyermekük milyen közösséghez tartozik, és miért fontos számára egy tevékenység. Az érdeklődő, kíváncsisággal odaforduló kérdés kapcsolatot teremt, és indíthat el beszélgetést szülő és gyermeke között.

Az online tér értékes kapcsolódásoknak és közös élményeknek is helyet adhat – erre hívta fel a figyelmet előadása végén Sárközi Andrea. A játékokban társas készségek fejlődhetnek, a követett tartalomkészítők körül közösségek alakulhatnak. Az üzenetváltás pedig megkönnyítheti a megnyílást azoknak a fiataloknak, akik nehéz érzéseikről személyesen kevésbé mernek beszélni.

Könnyebb változtatni, ha a közösség is lép

Pöltl Ákos a Semmelweis Egészségfejlesztési Központ képviseletében online csatlakozott a rendezvényhez. A Kapcsolj ki! mozgalom bemutatásakor a figyelmünkért versengő alkalmazások működéséről beszélt. A végtelen görgetésnek nincs természetes vége, a játékok pedig újabb jutalmakkal és eseményekkel hívják vissza a felhasználót. Ezeken a példákon keresztül érzékeltette, milyen nehézségek kísérhetik a használat csökkentését.

Megközelítésében a családok változtatási törekvéseit közösségi megállapodásokkal érdemes támogatni. Egy iskolai szülőközösség közös keretei az egyes családokra nehezedő kortárs nyomást is enyhíthetik, mint amit a Búzaszem Iskola is követ. Az Analóg November kezdeményezés az offline idő gyűjtésével ösztönzi az iskolákhoz kapcsolódó családok részvételét, közös célt adva a képernyőtől távol töltött időnek.

Bizalomra épülő megelőzés a Máltai gyakorlatokban

A hosszabb távú közös munkát két máltai prevenciós program bemutatása is hangsúlyozta. Káldyné Szabó Eszter a győri Színes Fogadó Tér S.W.I.T.C.H. programjáról beszélt, amelyben az önismeret és a lelki egészség ad alapot az online térrel és a függőségekkel kapcsolatos témák feldolgozásához. A több alkalomból álló foglalkozásokba a szülők és pedagógusok bevonása is beletartozik.

Tóth Máté a Felzárkózó Települések program tapasztalatain keresztül mutatta be, mennyire eltérő körülmények között találkoznak a gyerekek az online világgal. Beszámolt a korlátlan használatról, valamint az eszköz- és áramhiányból adódó időszakos hozzáférésről is. A kiscsoportos, páros vezetéssel zajló foglalkozásokban jelentős idő jut játékra és kapcsolatépítésre. Céljuk olyan kapcsolat kialakítása, amelyben a gyerekek később is mernek a csoportvezetőkhöz segítségért fordulni.

Szabadság. Mértékletesség. Felelősség.

A nap mottóját a záró kerekasztal résztvevői – Csomortány Judit, Sárközi Andrea, Káldyné Szabó Eszter, Tóth Máté és az NMHH Internet Hotline előadója – saját munkájuk tapasztalatain keresztül bontották ki.

Tóth Máté a szabadságot a nemet mondás képességéhez kapcsolta. Arról beszélt, hogy a gyerekek az okostelefon használatát a kortárs elvárások miatt kényszerként is megélhetik. Káldyné Szabó Eszter a tudatos használat melletti döntést és az ártalomcsökkentés lehetőségeit emelte ki. Ez egy olyan függőség, melyben nem lehet teljesen absztinensnek lenni. A család hétköznapjaihoz igazodó keretekkel és közösen kialakított szabályokkal lehet megtartani a mértékletességet, és ehhez a  felnőtteknek is hiteles példát kell mutatniuk.

A felelősség a családok átmeneti otthonában egészen konkrét helyzetekben jelenik meg. Csomortány Judit olyan esetet is felidézett, amikor kamasz lányok egymásról készítettek és töltöttek fel videókat, miközben a szülőknek segítségre volt szükségük a helyzet kezeléséhez. A képernyőn kívüli közös élmények lehetőségét zeneterápiával, állatasszisztált terápiával és mesefoglalkozásokkal is megteremtik.

Gyermekjogi nézőpontból a gyerek partnerként kezelése és a képességeihez igazodó önállóság kapott hangsúlyt az NMHH munkatársának hozzászólásában. A beszélgetésben a szülők támogatásának szükségessége is előkerült. Káldyné Szabó Eszter saját felmérésükből olyan visszajelzéseket idézett fel, amelyekben a gyerekek több szülői jelenlétet és határozottabb otthoni kereteket igényeltek.

Az unalomnak is jutott hely a beszélgetésben. Szó esett a felnőttek gyerekkori élményeinek megosztásáról és az egyszerű közös játékokról. Az NMHH előadója a kirakózást hozta példaként arra, hogyan lehet eltávolodni a képernyőtől. A mottó így a családi szabályoktól a segítői felelősségig többféle gyakorlati jelentést kapott.

Zárszó

Horváth Ádám munkaközösség-vezető zárszavában egy otthoni pillanatot idézett fel, mely történet a nap során bemutatott képernyőmentes élményekhez kapcsolódott.

A szakmai nap közös üzeneteként a jelenlétet és a figyelmet emelte ki. A hazavihető gondolatok a felnőttek saját szokásainál kezdődnek. A szabadság, a mértékletesség és a felelősség így a kapcsolatainkban is értelmet kap. A gyerekek támogatásának közös alapja, hogy legyen mellettük elérhető, érdeklődő felnőtt, akihez örömmel és nehézségeikkel egyaránt fordulhatnak.